2008. január 10., csütörtök

álmokat csókoltam a válladra.
fájdalmakat néztél az arcomra.

így kergettük egymást, te mindig lefeküdtél a padlóra.
olyan hideg. melletted akartam lenni. de nekem így nem ment.
ezt tudtuk mindketten, te mégis hazugságokat kiabáltál a hajamba.
mellettem akartál lenni. évekig így kergettük egymást.
aztán én feküdtem a földön.
csak a táncoló kacsák tartottak velem. te már mással kapaszkodtál az erkélyen.

a rózsaszín az enyém.
a lila a tiéd.
komoly harcokat vívtunk a nagy fehérségben.
idegen nyelven beszéltek hozzánk.
de most. a hideg kövön fekszel. és én is.
de máshogy vagyunk egymás mellett. nem is vagyunk egymás mellett.
messze vagy.
és most. most kellünk igazán egymásnak.

Nincsenek megjegyzések: