álmokat csókoltam a válladra.
fájdalmakat néztél az arcomra.
így kergettük egymást, te mindig lefeküdtél a padlóra.
olyan hideg. melletted akartam lenni. de nekem így nem ment.
ezt tudtuk mindketten, te mégis hazugságokat kiabáltál a hajamba.
mellettem akartál lenni. évekig így kergettük egymást.
aztán én feküdtem a földön.
csak a táncoló kacsák tartottak velem. te már mással kapaszkodtál az erkélyen.
a rózsaszín az enyém.
a lila a tiéd.
komoly harcokat vívtunk a nagy fehérségben.
idegen nyelven beszéltek hozzánk.
de most. a hideg kövön fekszel. és én is.
de máshogy vagyunk egymás mellett. nem is vagyunk egymás mellett.
messze vagy.
és most. most kellünk igazán egymásnak.
fájdalmakat néztél az arcomra.
így kergettük egymást, te mindig lefeküdtél a padlóra.
olyan hideg. melletted akartam lenni. de nekem így nem ment.
ezt tudtuk mindketten, te mégis hazugságokat kiabáltál a hajamba.
mellettem akartál lenni. évekig így kergettük egymást.
aztán én feküdtem a földön.
csak a táncoló kacsák tartottak velem. te már mással kapaszkodtál az erkélyen.
a rózsaszín az enyém.
a lila a tiéd.
komoly harcokat vívtunk a nagy fehérségben.
idegen nyelven beszéltek hozzánk.
de most. a hideg kövön fekszel. és én is.
de máshogy vagyunk egymás mellett. nem is vagyunk egymás mellett.
messze vagy.
és most. most kellünk igazán egymásnak.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése