érzelemmentesen.
most jó. a portás ugyanannyi mint más.
ő lehet a legjobb barátom.
egyszerű és könnyek is csak véletlenül folynak.
ha megfeledkezem egy kicsit arról, hogy már nem tudok szeretni.

nem akartam, hogy így legyen.
túl korán van még.
de most. undorodom a szeretettől.

automata.

nyílt fényes szemek

üresen fehér vagy. mindenki azt hiszi, hogy tiszta vagy. hogy jó. hogy igaz. mert fehér. könnyen becsapja őket a vakító és gyors ámulat, máris előtted térdelnek.

csak én látok át rajtad?

én látom a mocskodat, nincs is benned semmi szép. semmi fehér, semmi tiszta. persze az én nyakamat szorongatják érdes ujjaid. én nézhetlek. csak figyellek.

miért van nyitva a szájuk?

tündökölsz az éjszakában. ragyogó nappalokat rondítasz tele magaddal és nem is félsz. én félek helyetted, mert az én bőrömre megy a játék, ehhez mindig is értettél. szorításod is enyhül, de ne simogass. ne érj hozzám, nem akarlak, érezlek, a szememet sem tudom becsukni.

mire vársz? és ők mit várnak?

olyan éles. csillog. most ezzel támadsz nekem... persze ehhez igazán értesz. felnézek rád mert muszáj. és most értem csak meg igazán. hogy te nem mersz a szemembe nézni. mert te félsz tőlem. sokkal jobban mint én tőled. most izzadsz és remeg a kezed. hallom, ahogy zihálsz. pedig próbálod rejtegetni. te sem tudod miért. egy percre megfordul a fejedben, hogy ezt azért mégsem kéne. robogó, nyaralás, ősz. eluralkodik rajtad a pánik.

csak azért mert én szeretlek. mert csak én szeretlek igazán.
és csak azért, mert te engem szeretsz.

egy pillanat, belenézel, nem nagy, de határozott mozdulat, szakad a bőröm, folyik ki belőlem az élet.
nem lepődök meg, mindent tudok, mert sírsz. te gyenge.
én nyertem.

átváltozás&lamour

törik a pillanat.
elhagyatottan vergődik a hátán.
az alma is belerohad.
a szerencse játszott vele.
a pusztaság teperte le.
mert hatalmas erőt adott neki.
nem szabad. ma kell.
tudja, hogy visszaél vele.
megkötötte a kezét és zsugorodik.
hegedűszó ütemére trappol a fekete.
jeges tűhegyek.
kénköves pokol.
karcol, karcol, karcolj.
idióta nagyúr.

tudod, hogy szenvedned kell.
harapós, hideg téli éjszaka. hárman vannak.
sosem volt még ilyen édes a tökéletesbe belebukni.
az ízek miatt? a gyorsaság? vagy csak a messzi, megfoghatatlan kapocs?
félhomályban sem egyszerű.
ha már is ott van, nehéz.
ha nincsen ott más...
egyszer találtuk meg. egy hosszú.
hosszú, hideg téli éjszakán. egy kibontakozó, akármit hozó hajnalon.
megtudtam, amit akartam.
amit reméltem.
most semmit sem tudok.
én ismerlek a legjobban.
nem értelek.
a sziréna gyors. elsuhan. alattunk a város.
biztos, és még sosem volt ilyen jó.
olyan biztonságos, hogy egy kicsit belehalok.
mit? miért? mikor. most?
és holnap?
rögtön nem érdekes. télen még sosem volt ilyen forró a nyár.
nem kell félni tőle. kívülről nézem, ahogy ketten beszélgetnek. tükörkép.
eltört, nem is érti.
pedig nem véletlen.
körbenéztél, mindent láttál, még sosem volt ennyi titok előttem.
ne hagyjatok dönteni.
most jöhet a lassítás.
csak karcolt emlékként maradjunk?
nem mosolyogsz, csak nevetsz.
megtalálod. rájössz.
nem nehéz kő lesz a zsebemben.
kavicsok és dekkek, a jogaim felsorolva.
ez is hasít. hogy így, most.
képes vagy rá. tisztelem.
megtudtam, és markolom a semmit.
megkaptam. és nincsenek képek.
nem lesz iskola.
olyan messzi. olyan kontrasztos és vad.
és holnap. holnap?
megszabadultam és hiányolom.
a leggörcsösebb állandóságom a szükség.
hazugság és simogatás, konzerv.
nekem kellett volna.
félbetört és megszakadt. tudjuk.
sosem változik és örökre megmarad.
miért csak a hidegben? miért csak ha csíp?
a gyilkos története melegben fogant.
de én csak azt hiszem, tudjuk, hogy régebben.
a sebesség. az a másik.
a sarki bolt izzik, tudod és elmondod. hát mi legyen most - tegyünk rá még? és nehezebb lesz. most így.
de ez még jobb. nekem is olyan érzés.
rémisztő, hogy megértem a harmadikat, aki még mindig ott van. és most is. és emiatt neked most sem.
csak a tompa fejfájás. csak a nyolc év.
neked ez egyenlő a felsőfokkal. olyan egyértelműen bonyolult.
tudom, hogy kell egy biztos pont. és annyira akarom, hogy most jól tudjam. hogy te sem csaltál. hogy te. hogy neked. de én.
ismét az ismert ismeretlenben toporogni - olyan ez, mint a drog. nem is kell elszakadni.
mozgásérzékelő lámpa, és nedves érzés.
őszinte kérdések, és megalázó válaszok.
kocka koccanása, bőrtok puffanása.
kimerültél és vágytál rá, és sosem fogod bevallani, mert rá sem fogsz jönni. látszik, hogy ray ban tehet róla.
szemeteskosárba csörrennek a sörösüvegek.

a portugál.

"a szabadság gyökerei bent lapulnak az emberi mélyben. örök probléma ez! vajon rossz helyen születtünk, vagy a többiek rosszak, unalmasak, s alkalmatlanok arra, hogy harmóniát hozzanak az életünkbe, vagy egyszerűen csak arról van szó, hogy a valóság és az álom összeegyeztethetetlenek.
mindenki, térben és időben saját világának középpontja, mely pontból látja, érzékeli a többieket, köt szövetséget.
a hétfő, hétfő, a nyár, nyár, a kocsma - kocsma, s ez így lesz akkor is, ha elmúlik az élet, tehát a hétfő története a hétfői, a nyár csúcspontja a céllövölde, szabadsága a strand, a kocsma, a sör, a foci, az ismétlődő dialógok szegényes változatai... stb.
a hős a szabadság lehetőségével játszik, próbálgatja azt , leegyszerűsítve helyre, időre és személyekre. ez mindannyiunk örök sóvárgására emlékeztet, s mert ez a "játék" a szabadsággal - álmodozásunk, vagyis a művészet lényege."

jackie.

i've been washing the sand
with my salty tears
searching the shores these long years
and i walked the sea forevermore
till i find my jackie oooh.

álmokat csókoltam a válladra.
fájdalmakat néztél az arcomra.

így kergettük egymást, te mindig lefeküdtél a padlóra.
olyan hideg. melletted akartam lenni. de nekem így nem ment.
ezt tudtuk mindketten, te mégis hazugságokat kiabáltál a hajamba.
mellettem akartál lenni. évekig így kergettük egymást.
aztán én feküdtem a földön.
csak a táncoló kacsák tartottak velem. te már mással kapaszkodtál az erkélyen.

a rózsaszín az enyém.
a lila a tiéd.
komoly harcokat vívtunk a nagy fehérségben.
idegen nyelven beszéltek hozzánk.
de most. a hideg kövön fekszel. és én is.
de máshogy vagyunk egymás mellett. nem is vagyunk egymás mellett.
messze vagy.
és most. most kellünk igazán egymásnak.

micsoda?
nemértem. tényleg nem. ők többet tudnak, mint én?
csak nevetek. csak ámulok.

gyújtogat. neki jó. másoknak nem, mert elégnek.
a parancsnok hazudik. hogy nem süllyed el ez a hajó? hogy haladunk tovább? hiszen még a parancsnok is hazudik.
kedves, öreg és tiszteletreméltó. elítélem, mert olyan mint én.
gyáva és vannak álmai. épített egy nagy várat. felfordul a gyomra.
mit építsek én? én nem éltem meg bahiát.
periperi szikláin sem hazudtam még életet.
de mit akarok építeni? rövidtáv.
végignézi, ahogy elégnek. a másik küzd, mert legyőzték. ő a főnök. ő vezet. benne bízik mindenki. ott, ahol van ő a kapitány - övé a felelősség. és legyőzték. egy kisgyerek és az apja. érzelmek. család. a sajátja. fáj.
hibázik. mindenki hibázik. pont ő ne tenné?
ilyen nincs, inkább a bőr, amit kimart a só.
a sós tenger. labda, víz, nevetés. régi hullámok, elmúlt viharok, túlélt balesetek.
megmaradt, fájó, égő, mély sebek.
salvadorban is fájna. messze vagyok. miért? majd.
lógatja előtte a szívét. lengeti. a cérna mindjárt elszakad. a harmadik. ő utánakap. neki kell. tátott szájjal bámulja. aki lógatja. ő csak kacag. ez az ő szíve. szabadon játszhat vele. ezt nem kérhetik számon rajta. arra nem gondol, hogy így a harmadik szívével is játszik. azt is cérnán rángatja. de nem haragszom rá, nem tudok. az övé is ég.
csorog a víz, tükröződik a napfény, nézem, megbűvöl. sokadik gyufaszálam dobom a kékségbe. a víz több, körülöleli és megfosztja gyenge kis tüzeimet. csak nézek.
sokaság, nagyság, erő. a része akarok lenni.
de már mindketten csak részek vagyunk.

mi leszel? ha nagy leszel.
én is akartam fodrász lenni.
állatorvos. gyerekorvos.
agysebész. szívsebész.
évek, álmok, tervek. idő. vágyak.

és most van fél hónapom.
előttem van ez a könyv.
959 oldal.
mi leszel? ha nagy leszel.
nincsen időm de van egy álmom.
és olyan lehetetlen. és annyira szeretném.

szép.
odavagyok érte.

fehér. és világos. olyan tiszta.
mindenki rajong a tisztaságért.
letisztult. mocsok nélküli. igaz.

kicsi gyerek voltam és rendetlen.
mindent összepiszkoltam.
mérgesek voltak rám.

összeráncolta a szemöldökét. hangosan beszélt velem.
kiabált. én sírtam. minden forró volt.
sötét. lépcsőház. a szemeiben tükröződött a nyuszim.
minden forró.