<3

'van egy történet, amit el szokott mesélni néha, hogy mikor a paddingtoni állomásról oxfordba megy vonattal, találkozott egy fényképésszel, aki majdnem teljesen vak volt. sötét napszemüveget viselt, és azt mondta, hogy tíz éve tette tönkre a retináját, amikor az antarktiszra utazott. az öltönye tökéletesen ki volt vasalva, a fényképezőgépét az ölében tartotta. azt mondta, már másképp látja a világot, de ez nem feltétlenül baj. megkérdezte, hogy lefényképezheti-e anyámat. mikor felemelte a gépet és belenézett, anyám megkérdezte, mit lát. - amit mindig - felelte. - vagyis? - homályt - felelte. - akkor miért csinálja? - kérdezte anyám. - hátha egyszer meggyógyul a szemem - felelte. hogy tudjam, mi mindent láttam.'