tinta

papír reggeleken zörögve kel ki az ágyból, már ősz van
papírutcákat járva türkizkékre színezett papírbuszokra száll fel, nem érti miért néznek rá csúnyán mikor issza a papírkávéját. de azért elszívna egy papírcigarettát mellé.
kicsit fázik a papírkabátjában, mert álmos még, a papírvonat lassan repíti messzire.
otthon hagyta a papírcelluxot megint, mi lesz ha elszakad, megint?
sárgára festett papírlevegőből szeret nagyokat szívni, papírtüdeje mindig hálás a reggeli desszertért, nem hiába visel sokat, igazán jóban vannak már.
papírhaját cirógatja a mindig udvarias papírszél, sosem rontaná el a frizuráját. szeret a nap valódi kezdete előtt kijárni erre a papírmezőre, kicsit feküdni még a játékok előtt, amik aznap várnak rá. a papírmező is szereti őt, amikor ő hempereg rajta. a celofánvíz csak úgy fröcsög rá, játsszunk megint, jaj elázom, papírnap száríts meg gyorsan, papírdalokat énekel.
és aznap hajnalban nem is volt egyedül, majd kiugrott szapora kis papírszíve, miközben papírskorpiók harcoltak. ez már kellemes papírboldogság.