sokat sétáltál mellettem csupasz lábbal
játékos harmatokat kívántál nekem
én csak csendben sétáltam, nem gondoltam arra, hogy kívánsz
hogy mit kívánsz és kinek kívánsz, egyszerűen néztem az eget.
habokban láttam a meséket és csíkokban a királylány
törte el a bokáját, de a fák teteje mindig kellemesebb.
közelebb van az olyan víz, amit szerettem, ami áztat, ami nem a kívánt nedv,
közelebb volt minden csapás is, melyekhez vonzódni fogok mindig is,
hiába kented el az arcomon a piros festéket, csaltál, volt nálad cukor.
mindig csak addig örültem, hogy nincs a zsebemben semmi
amíg nem láttam a sárga fényben zuhanó lepkéket, gyere, megsimogatlak.
hidd el, nem akartalak megrúgni, nem látok a nehéz víz alá,
sajnálom, hogy mindened ragad, nézd nekem is, együtt koszosnak lenni jobb.
nézd, együtt meg sem ismerjük egymást.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése