megbeszéltem ma a nappal, hogy hagyjon békén. nem akart beleegyezni, de odébb raktam a sugarait, simogassa csak a kutyámat. most csak a szürke felhőkkel tudnék beszélni. nem izgat különösebben.
az ablak kifolyt és rámfagyott, leláncolt ágy-börtönömbe. a torkomat egy felbőszült oroszlán karmolássza, semmivel nem tudom megnyugtatni. fáj már. a hangszóróból ömlő zene csak nyomja össze a falakat, néhol már egészen domború.
hóvihar zúg a szobámban, nagyon hangos, fáj tőle a fejem. fáj már.
és nincsen nálam több gyógyszer. amitől újra tavasz lesz és az ágy-börtönöm is édes pillanatokat oszt meg velem; nem tudok elsüllyedni a manipulált öntudatlanságba, nem tudok beállni.
keresed a sajátodat...
az ablak kifolyt és rámfagyott, leláncolt ágy-börtönömbe. a torkomat egy felbőszült oroszlán karmolássza, semmivel nem tudom megnyugtatni. fáj már. a hangszóróból ömlő zene csak nyomja össze a falakat, néhol már egészen domború.
hóvihar zúg a szobámban, nagyon hangos, fáj tőle a fejem. fáj már.
és nincsen nálam több gyógyszer. amitől újra tavasz lesz és az ágy-börtönöm is édes pillanatokat oszt meg velem; nem tudok elsüllyedni a manipulált öntudatlanságba, nem tudok beállni.
keresed a sajátodat...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése