2008. március 15., szombat

annyira büszke lennék rád.
vicces, hogy miket nem vetet fel veled az a tavasz, ami most fog jönni. fogalmunk sincsen róla, hogy hol leszünk, de kifejezetten nagy mosolyok vannak festve az arcunkra. tiszta sárga minden.
te mindigis gyorsabb voltál. olyan viccesen vagyunk esetlenek néha, és legtöbbször olyan édesen szürke a külvilág, szeretem magunkat kívülről nézni.
műleveseket gyűrünk bele magunkba, és öntudatlanul omlunk a medencédbe. kamumedence.
annyira sok kétesélyes balkanyarba érkeztünk már meg. nem is kevés év alatt.
most mondjuk többezer kilométer sem tud megzavarni abban, hogy biztos legyek. teljesen tengersós illatok játszanak veled. én egészen egyenesen arányosan szürkülök a lámpafényben. de ha egy centire leszel tőlem teljesen ugyanígy lesz minden más.
és határozottan imádom a térdedet meg a kis csontunkat is. és akármennyi porcelán törik is pici darabokra, mindig kapható vagyok veled térdelni a nagyon koszos földben.