annyira büszke lennék rád.
vicces, hogy miket nem vetet fel veled az a tavasz, ami most fog jönni. fogalmunk sincsen róla, hogy hol leszünk, de kifejezetten nagy mosolyok vannak festve az arcunkra. tiszta sárga minden.
te mindigis gyorsabb voltál. olyan viccesen vagyunk esetlenek néha, és legtöbbször olyan édesen szürke a külvilág, szeretem magunkat kívülről nézni.
műleveseket gyűrünk bele magunkba, és öntudatlanul omlunk a medencédbe. kamumedence.
annyira sok kétesélyes balkanyarba érkeztünk már meg. nem is kevés év alatt.
most mondjuk többezer kilométer sem tud megzavarni abban, hogy biztos legyek. teljesen tengersós illatok játszanak veled. én egészen egyenesen arányosan szürkülök a lámpafényben. de ha egy centire leszel tőlem teljesen ugyanígy lesz minden más.
és határozottan imádom a térdedet meg a kis csontunkat is. és akármennyi porcelán törik is pici darabokra, mindig kapható vagyok veled térdelni a nagyon koszos földben.

*memory of the one
who lived inside my skin*

annyira igazuk van és tényleg nincsen értelme.
ez olyan, mintha az összes fogadat kihúznák.
érzem a kórházszagot, érzem a műbőr fogorvosi szék szagát.
napfényt villantó fémek.

megbeszéltem ma a nappal, hogy hagyjon békén. nem akart beleegyezni, de odébb raktam a sugarait, simogassa csak a kutyámat. most csak a szürke felhőkkel tudnék beszélni. nem izgat különösebben.

az ablak kifolyt és rámfagyott, leláncolt ágy-börtönömbe. a torkomat egy felbőszült oroszlán karmolássza, semmivel nem tudom megnyugtatni. fáj már. a hangszóróból ömlő zene csak nyomja össze a falakat, néhol már egészen domború.
hóvihar zúg a szobámban, nagyon hangos, fáj tőle a fejem. fáj már.

és nincsen nálam több gyógyszer. amitől újra tavasz lesz és az ágy-börtönöm is édes pillanatokat oszt meg velem; nem tudok elsüllyedni a manipulált öntudatlanságba, nem tudok beállni.
keresed a sajátodat...

és el ne felejtsem; vár a nagyváros
a forgatag
a világ
a művészet
minden ami érdekel
és mindenki aki nem.
vár vár vár vár berlin rám vár, hiányzom neki, rég találkoztunk.

ha tudná, hogy hiányzik.

nem tudom, neked mi a szép. nem tudom nekem mi a jó.
a csúnya jó és érdekes, a szép tiszteletreméltó és unalmas. nekem. érdekes, hogy mozgássérült embereket táncoltatnak a színpadon és azt mondják rá, hogy ez a groteszk művészet? nekem érdekes, szerintem egyelőre művészet. végre nem az esélyegyenlőség, hanem a kimondott különbségek. 1hónap múlva többet tudok, addig csak sikoltó csöndben nézelődök.

és ma boldog szülinapot! neki.