ki lenne aki árt az egészségemnek,
kit látsz máson keresztül?
énekel az erőszak, most igazán csendes és halvány - valld be, hogy szeretjük
kezdődő napok csintalansága, forog pörög az emlékezetem
ki vagyok most neked kivagyok
most jó lenne úgy sétálni, szedni a lábam, kedves dolgokon mosolyogni magamban
de még sosem volt ilyen betonban a lábam
eltört lényegek között szól az a fajta zene, tudod
menjünk le, most menjünk le és csak hagyjuk -ez itt az-
a coca cola nem adja meg azt az igazságot amit én élvezek
most más jöjjön mellém, találjunk ki valami kicsi gonoszat, érezni kell
imádom azt az érzést, amint szétesik
lassan állok le, de gyorsan pörgök fel
sosem rosszkor, sosem rosszul
ez az én meggyalázott mosolyom
a szeretetem a terem alakja
és az arcom, az arcom, az arcom, az arcom
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése