nini's skin

túlméretezett pólóban és meztelen lábakkal
olyan sokáig néznélek... még el nem alszol
gyönyörű báli ruhákat képzelnék magunkra és rengetegszer forognánk
hideg földön feküdve magányt kívánva érezném, hogy vannak az ajtón kívül és kell. aki már ismerős.
sötét és borongós szemekkel néznélek sokáig, míg meg nem érted
hogy ha megszorítják a kezem én boldog leszek, csak nem szabad, hogy szeressenek.

míg el nem alszol sokat gondolnék a tőled teljesen független fényesen csilingelő dolgokra és
egymásba vetett hiteken szomorodnék el, mert mindenki magában bízik;
sánta kutyákat fogadnék be, ezreket, csak érezném, hogy lehet bennem bízni.
annyira nincs mit megbeszélni, mint máskor, csak sajnáljuk.
előfordulhat, hogy mást földelnek el, félreértések léteznek
praktikus ételek magunkba tömése közben mások jönnek rá, hogy szétesik az életünk
védtelen nagyonkicsi emberek szenvednek túl korán a nagyok miatt, de én csak néznélek, míg el nem alszol.

nézhetnélek, ha lennél
de megint csak én vagyok.