csak túl nagy a szád - nem tudsz beszélni
most túl szép a szemed - nem látsz
tegnap még csengett a füled és - nem élsz.

görnyedt háttal most szabadon forognál.

csak túl hegyes a szemöldököd - pedig nem is kérdezel
most túl görcsös a kezed - pedig nem érnék hozzá
holnap meg majd reszket a hajad - csak tudja, mi vár rád.

túlméretezett pólóban és meztelen lábakkal
olyan sokáig néznélek... még el nem alszol
gyönyörű báli ruhákat képzelnék magunkra és rengetegszer forognánk
hideg földön feküdve magányt kívánva érezném, hogy vannak az ajtón kívül és kell. aki már ismerős.
sötét és borongós szemekkel néznélek sokáig, míg meg nem érted
hogy ha megszorítják a kezem én boldog leszek, csak nem szabad, hogy szeressenek.

míg el nem alszol sokat gondolnék a tőled teljesen független fényesen csilingelő dolgokra és
egymásba vetett hiteken szomorodnék el, mert mindenki magában bízik;
sánta kutyákat fogadnék be, ezreket, csak érezném, hogy lehet bennem bízni.
annyira nincs mit megbeszélni, mint máskor, csak sajnáljuk.
előfordulhat, hogy mást földelnek el, félreértések léteznek
praktikus ételek magunkba tömése közben mások jönnek rá, hogy szétesik az életünk
védtelen nagyonkicsi emberek szenvednek túl korán a nagyok miatt, de én csak néznélek, míg el nem alszol.

nézhetnélek, ha lennél
de megint csak én vagyok.

- egy sorban, szorosan, mosolyogva és láttatva a hazugságokat. mit meg nem tesz az ember, hogy szeressék? pedig nem is kéne tenni semmit, csak magadat adni. nem azt akarom szeretni, akit eljátszol, nem azt akarom szeretni, aki lehetnél, hanem téged akarlak szeretni.
- nem mondasz igazat. vagy ha igen, mögötte és mélyebben.
- teljesen mindegy, hányszor gyújtasz rá, és hogy hova mutogatsz közben.

legendája

keresett
de nem várták
kesergett
megtalálták

nem tudta
mit keres
nem tudta
mit talált

azt tudta
most egyedül
és hogy a világ
csak kígyó.