unalmasan magukba froduló körmondataim eredménye és összes viccük megfejtése is csak ennyi lenne, hogy nem tudom miért csinálom ezt, nem tudom miért csinálják ezt velem.
hosszú korok és tajtékos napok forgatása mit sem segít. ezt nem nekem találták ki, én tudok lélegezni a vízben, kellemesen simogat, itt fenn sok és karistol.
i can't remember when it was good
moments of happiness elude
maybe i just misunderstood
all of the love we left behind
watching the flash backs intertwine
memories i will never find
so i'll love whatever you become
and forget the reckless things we've done
i think our lives have just begun
and i'll feel my world crumbling,
and i'll I feel my life crumbling
and feel my soul crumbling away
and falling away,
falling away with you.
staying awake to chase a dream
tasting the air you're breathing in
i hope i won't forget a thing
promise to hold you close and pray
watching the fantasies decay
nothing will ever stay the same
and all of the love we threw away
and all of the hopes we've cherished fade
making the same mistakes again.
2008. február 29., péntek
2008. február 28., csütörtök
bassza meg a világ;
"fiam maga kifogta Dél-Amerikát, egy ilyen kis lánnyal csupa derű a világ..."
hát mit csinálok én?
miért?
hogy?
és körülvesz és hideg és határozottan nem világos, és a halál kéjesen nyalogat, de ilyenkor kell összeszorítani a szádat. miért nem lehet ennyi tiszteletet erőltetni magunkra? ez az utolsó útja, a legutolsó, biztos fájó, hogy egy dzsungel mélyére vezet, de rá kell dobnod azt a követ.
én szorítottam. nagyon próbáltam. de így is elért.
senki ne merjen bólogatni!
annyira nem jön semmi víz, semmi nedv.
"fiam maga kifogta Dél-Amerikát, egy ilyen kis lánnyal csupa derű a világ..."
hát mit csinálok én?
miért?
hogy?
és körülvesz és hideg és határozottan nem világos, és a halál kéjesen nyalogat, de ilyenkor kell összeszorítani a szádat. miért nem lehet ennyi tiszteletet erőltetni magunkra? ez az utolsó útja, a legutolsó, biztos fájó, hogy egy dzsungel mélyére vezet, de rá kell dobnod azt a követ.
én szorítottam. nagyon próbáltam. de így is elért.
senki ne merjen bólogatni!
annyira nem jön semmi víz, semmi nedv.
2008. február 21., csütörtök
aranyozott kilincsek és fehérre mázolt ajtók.
nehéz, sokat látott függönyök és bölcs porcelánalátétek.
csillogó g betű és csilingelő vizespohár. márványasztal és gyógycipő.
magas fények, és rendkívül alacsony bársonyok. suhanó sárga villamos, és egy régi világ illata... egy egy újabb régi világ édes öröme. lassú zongoraszó, könnyed dohány.
erre nem szabad várni.
betörés és szabadság; kitörés és terasz. 197, 1850, 2500.
nyitott mellkasom; vicsorgó szögesdrót, csorgó fény a nyakadon.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
