mindig magaddal vigyél
el,
mehetsz

frissen vasalt a lelkem

már nem a földszinten hallgatunk mosolyogva, nem
már az emeleten vagyunk, nem vagyok biztos, melyik szinten, már
lift is repített, szűkös; meg volt hogy másztam fel a lépcsőn; sokáig tartott, elfáradtam
itt már lehet szeretni félelmetesen is. itt félelmetes szeretni már
egyre kisebb a lenn, magasan vagyok, eddig nem volt tériszonyom, nekem eddig nem, lesz?
most leugrani már késő, felfele lehet csak menni.
le ne essek,
megfogod a kezem, le ne essek, le ne ess, menjek felfele. ha nem, én nem kérem. te kérheted. le ne essünk.
miért nem kérem? - mi vagyunk a magasban. gyönyörű egyébként, tiszta és fehér. gyönyörűek. de minden ijesztő, ami tiszta, szép, fehér és nagy. nem is látom a tetejét.

szamár ügy

határtalanul különböző az ismeretlen

nem le, hanem fel

fel, fel, kavar, elzavar

az öreg bohóc is csak akkor mosolyog, ha zavarban van

lehetetlen izmok fájnak es fáznak

lehetetlen a közeltávol miközben mar életlen, de most kell ott lennem,

lehetetlen,

most kell megtennem.

láthatlan szörnyekkel kell láttatni,
láthatatlan szörnyeket kell simogatni;

csak a láthatatlan szörnyekkel szabad most reggelizni

de ha minden éles és kérges, hideg kövön állva kell a sarokba nézni

most csak fogni akarom a tenger fenekét, közben látni a felhők legtetejét.

íz

nagyon sötét van, most

melegek a szemeim

nincs

együtt kezdtük. nagyon kajlák

együtt folytattuk. különbek, nagyon

együtt, továbbra is. menők

hordtunk, néztünk, kiabáltunk, táncoltunk, kipróbáltunk, kerestünk, hallgattunk, ittunk, változtunk, beszéltünk, terveztünk, ültünk, feküdtünk, csaltunk, fogtunk, nevettünk és vártunk

együtt;

zöld,

most féltek, félek, figyelek, várok. félek. én.